Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


(prológ)

2009.01.04

A falon keresztül

 

 

Nemsokára helyükre kerülnek a képek,

a könyvespolc, mint bástyafal mered.

Az aranyozott keret megpattant sarka

majd megint pironkodik, és a megkopott

rojtok lábunk alá simulnak. Az ablak előtt

gesztenye vált le epret, szilvát, ezüstfenyőt.

A kertben a régi szedertő. A szomszéd

veszekedése áthallatszik, a hátsóudvaron

gyerekzsivaj. A befalazott folyosó megnyílik

újra, a töredezett kőmintákon cipők kopognak,

a doktor úr itthon? A doktor úr nincs, már régen,

nem tudja, meghalt. Akkor megszégyenülnek

a léptek az újsütetű gránitlapon, s nem tudják,

feltűnés nélkül inkább, az udvar felé, vagy az

utcára, mégis, a falon keresztül.

 

(korábbi megjelenés: Alföld 2006/12.; Használati utasítás c. antológia 2008)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.