Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


a részletekben gyűlik

2009.01.04

Amikor a feketék

 

 

Juhnyírás idején valami mindig csiklandozta

a véred. Jólesett látni a hajlongó férfiak erős

és egyenes derekát, vaskos tréfáik közt ahogy

a zsíros gyapjú fehér belseje kifordul. Jólesett

beletúrni. Nem kedvetlenített el a lemeztelenített,

sebhelyes testek látványa, párolgó horpaszuk

remegése, tudtad, ez az élet rendje. Mégis,

torkodat szorongatta valami, amikor a feketék

kerültek sorra. Sohasem láttad göndör tincseiket

ennyire feketének. Félve, remegve hajoltál oda

minden göngyöleghez, és a legsötétebbe temetted

arcod. Aztán ugrándoztál csak egész nap. Göndör,

fekete fürtjeid zsírosan kacagtak a fényben, és

nem tulajdonítottál különösebb jelentőséget

vészt jósló mondatoknak.

 

(korábbi megjelenés: Magyar Napló 2006/7.; Az év versei 2007)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.