Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


(epilóg)

2009.01.03

Ismételt hívás

 

 

Megismétled a hívást, nem

módosítasz a kép szemcsézetén.

Ugyanaz a horpadás, még

mindig, az arcon. Ugyanazok

a szorgalmas ujjak, szoros

pántok a filter körül. Miközben

nem fogy a szájhoz közelítő

parázs, a mélységélesség

nem takar ki és be többet,

a kép nem horpad tovább.

 

            *

 

Elhasznált fecskendő, oldalán

a skála csak az elszíneződést

jelzi, napi inzulinadagját

ásványi nyugalommal.

Vízköves kislábosban

fekszik a kamrapolc

zugában, ott feledve, ahol

a tárgyak még ismerik egymást,

de félreértik az értük nem

nyúló kéz nyugalmát.

 

            *

 

Mikor fáradt vagy, kidomborodnak

ereid alkarodon, akár egy felpumpált

vízrajzi térkép. Fáradt vér, oxigén-

hiányos, amit egész visszérhálózat

szállít egy ütemzavaros szivattyú

felé. Ilyenkor végigsimítod, néha

a tekinteteddel, máskor ujjaiddal,

mint talpaddal a puha tömlőket,

amik alámosni hivatottak ezt a

városrészt, csatornázás előtt.

 

            *

 

Átlényegülsz, akár egy

kioldódott cipőfűző vagy

kioldózsinór egy vég nélküli

villanás előtt. Ébredéseid,

a magad ellen fordított tükrök

és szikék, monológjaid súlya

egy levélmérlegen, no meg

az eső kopogása a cserepet

imitáló fémtetőn. Te lehetsz

a legtökéletesebb víznyelő.

 

 

(korábbi megjelenés: Spanyolnátha 2007/1)

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.