Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fordítottan arányos

2009.01.03

Miklya Zsolt: Fordítottan arányos

 

Kép

 Jó fiú voltam. Ami azt jelenti, csendes, szófogadó, a légynek sem árt. (Persze a legyeket nem kérdezte senki.) A felnőttek gondolták azt, hogy jó vagyok, mert nem nagyon zavartam őket fölösleges érzésekkel és kérdésekkel. Korán megtanultam, hogy akkor nekem lesz rosszabb. Mert anya csak idegesebb lesz, apa meg még elfoglaltabb. Hogy ez fordított arányban működik. Minél több kérdezni és mondanivalóm van, nekik annál kevesebb az idejük – rám. Ne gondold, hogy ezt panaszként, vagy lázításként mondom. Ma már apa vagyok, ráadásul többszörösen – öt gyermekem van, a legidősebb már húsz éves elmúlt –, és akarva nem akarva kevesebb az időm és a figyelmem, mint amennyire azt a gyerekeim szeretnék.

Ők persze mondják, mondhatják a magukét. Én hallgattam inkább. Az egy hallgatósabb világ volt, például nagyon szerettem hallgatni, amikor a felnőttek mesélnek. Mindenkinek volt valami története, és volt még annyi idő, hogy elmondják egymásnak, legalább a családi ünnepeken. Vagy a ház előtti, diófa alatti kispadon. Szüleim elfoglalt emberek, pedagógusok voltak, velük maradtak inkább az ünnepek, de a szomszéd Matyi bácsiék, vagy az utcánkban élő idősebb emberek még gyakran összeültek esténként beszélgetni. (Ehhez tudnod kell, hogy egy Békés-megyei faluban, Csorváson születtem és nőttem fel, annak is két egymásra merőleges utcájában, a Batthyány és a Kossuth utca találkozási pontján.) Nem a történetek maradtak meg bennem, hanem ahogy hallgatom az öregeket, játszok körülöttük. Hogy játszhatok körülöttük.

Bejártam és bejátszottam azt a szűk világot: a kerteket és kertek alját, ahol egy kerítés nem akadály, a fák (dió, eper és gesztenye) koronáját, ami több emelettel tágította fölfelé a teret, vagy lefelé az útmenti árok, és a kertünkön túl egy óriási gödör, amit azért ástak valamikor, mert egy faluban régen a föld volt a természetes építőanyag. Én mindezt birtokba vettem, volt mély folyóvölgy, vadregényes kanyon az indiánok földjén, vadászrepülő és repülőbázis, űrkikötő. Voltak játszótársaim is persze, utcabeli fiúk, lányok, s a húgom, de az igazi társam az volt, amire a tanáraim azt mondták a fejüket csóválva időnként: Miklya, már megint álmodozol. Egyszer meg is kellett tanulnom „A merengőhöz” című Vörösmarty verset – büntetésből.

Persze nem ez a legfontosabb találkozásom a verssel. Hanem a belső beszéd. Ami valódi beszélgetés, valakivel, aki nincs, mégis van. Kicsi voltam még, és sokszor maradtam magamra, legalábbis többször, mint szerettem volna. Esténként a szüleim rám csukták az ajtót, azt hitték, alszom, pedig dehogy. Volt egy társam, egy ugyanolyan kisfiú, mint én, aki egyszer csak kilépett a fejemből, megállt az ágyam végiben, vagy leült az ágyra, és beszélgettünk, sokat. Neve is volt, sokáig emlékeztem rá, de aztán elfelejtettem. (Ez az elfelejtett név az egyik legnagyobb veszteségem, bánt azóta is, de minél jobban töröm a felnőtt fejem, annál mélyebbre süllyed.) Belőle lett aztán a Történetek a Pirosoviból című meséskönyvemben Nincsennekineve kisfiú.

Később találtam valakit, akivel majdnem ennyit tudtam beszélgetni. Észre sem vettem, már fél éve csak beszélgettünk, hogy mennyire hozzám tartozik. Ő lett az élet-társam, a feleségem. Mónika. Gyerekek között éltünk (tanítottunk), s gyerekeket kaptunk (mind az öt „szerelemgyerek”), miközben magunk is gyerekek maradtunk (amit nem mindig olyan könnyű elviselni). Ma már írásból, szerkesztésből élünk mind a ketten (Kiskunfélegyházán), s próbáljuk nem csak eltartani, össze is tartani népes családunkat. Hol boldogító, hol erőnk felettinek tűnő folyamat. Bele is bolondulnék, ha nem segítene a belső beszéd, ami gyakran dallam és ének, ami a felszínre kívánkozik, s már a gyerekeim is megszokták, hogy apa „nyelveken szól”, vagyis hogy apanyelven.

Látod, fordítottan arányos ez is: ami nekem féltve őrzött kincs gyermeki létemből, az nekik apanyelv, az apai lét egyik legkedvesebb megnyilvánulása. Hogy megnyílhatunk egymás felé: kicsiből nagy lesz, nagyból kicsi.

 

(Megjelent a Kincskereső 2008. március-áprilisi számában.)

  

Kép

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.