Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mi jó a hallgatásban? - Húsvét után

2011.07.08

Mi jó a hallgatásban?


Gyerekként szerettem hallgatni a felnőtteket. Ahogy beszélgetnek, tréfálkoznak, történeteket mesélnek. Jó volt az is, amikor csak hallgattak. Olyankor beléptem ebbe a hallgatásba. (Tudod, a hallgatásba könnyebb belépni, mint a beszélgetésbe vagy a történetbe, de egyik sem lehetetlen. Sőt. Mindegyik más. Ez bennük az izgalmas. A hallgatásban ne hidd, hogy hallgatás van. A hallgatás kitárul, mint egy varázslatos palota ajtaja, vagy csak egy házé, istállóé, ahol szegre van akasztva a rád váró nyereg, vagy egy öthúrú hegedű, mondjuk. Persze, ez már egy mese, szólhatsz közbe. Nem, ez lehet, hogy már egy dal, mondom én. Látod, ez a jó a hallgatásban.)

Amióta felnőttem, és van feleségem, és vannak gyerekeim, sőt, már unokám is, pedig alig múltam ötven éves, szóval, mióta felnőttem, szeretem hallgatni a gyerekeket. Ahogy beszélgetnek, játszanak, mondják a dolgaikat. Csak hallgatom őket. És beengedem őket ebbe a hallgatásba. (A hallgatásba könnyebb belépni, de ezt már úgyis tudod. Azt is, hogy a hallgatás kitárul, mint a hóutak kapuja, csigaház ajtaja, vagy mondjuk egy feltört nyuszitojás. Hogy minden hallgatásnak színe, dallama, története van. Olyan sokat tudsz már. Látod, ez a jó a hallgatásban.)

És mert a kettő egyszerre van – képzeld el, hogy egy felnőtt és egy gyerek is lakik benned –, hol a felnőtteket hallgatom, hol a gyerekeket, hol meg csak úgy fogom magam, és belépek egyedül a hallgatásba. A felnőttek azt mondják, Isten hallgat. Ott már a semmi van. (De a gyerekek tudják, hogy a hallgatásban nem hallgatás van. Ugye nem kell örökké ismételni? Hallgatásban születnek a mesék, a dalok, a versek és az imák. Sőt, mi is hallgatásban születtünk, amikor Isten kitalált minket. Látod, ez a jó a hallgatásban.)

 


Húsvét után

Anya, én úgy döntöttem,
újrahasznosítom a telet,
kicsit odabújok hozzád,
hagy legyen még jobban meleg.
Késve érkezik a tavasz,
a virágok csak várakoznak,
a hideg meg köréjük bújik,
tudod, hogy milyen ravasz. 

*** 

A húsvétról maradt tojást,
anya, én újragondolom.
Piros héját lebontom,
belsejét kettévágom,
de óvatosan, hogy a sárga
golyóbis egyben maradjon.
Fölemelem és nap lesz,
kettészelem és hold lesz,
aztán összetöröm és
kaszinótojást készítek
belőle neked, anya. 

*** 

Nyuszi ül a fűben, mocorog,
ez egy kreatív nyuszi, tudod.
Akkor se bírná ki egy helyben,
ha róka jönne vagy vadász,
kiugrana egészen biztos,
és cikcakkvonalban futna el.
A róka csak nézne,
a vadász meg csak mosolyogna,
ő tudja egészen biztos,
milyen kreatív egy nyuszi. 

*** 

Anya, én úgy gondolom,
ha már húsvét is elmúlt,
de nem múlt még el a hideg,
és a sok nyuszitojás
megint a nyakunkon maradt,
ne várjuk meg a nyarat,
legyen az összes a tied,
és csinálj belőle forró
csokit az egész családnak.


                          Szivárvány rímek. Gyermekantológia. Apáczai Kiadó, 2011

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.