Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mesélő Biblia

2009.01.15

Kép 

 

Bob Hartman:

Mesélő Biblia

 

 

 

Magyar szöveg:

Miklya Mónika és Zsolt

 

 

 

 

Harmat Kiadó, 2008.

 

 

Pompor Zoltán írása a Mesélő Bibliáról:

 

 A mesélés ősi személyiség- és közösségformáló erejét idézi Bob Hartman és Kállai Nagy Krisztina koprodukciós Mesélő Bibliája, amely külföldön az egyik legnagyobb, angol, keresztyén gyermekkönyvekkel foglalkozó kiadó, a Lion Hudson plc. gondozásában, míg hazánkban a Harmat kiadónál a Miklya házaspár, Mónika és Zsolt, kiváló magyar fordításában jelent meg ez év októberében.

 

     Vallásos tartalmú történetek, példázatok mondása nem újdonság (elég, ha csak József álomfejtésére, Jónás könyvére vagy Jézus példázatos „fabuláira” gondolunk), mégis újra meg újra szükségünk van arra, hogy ráébredjünk: milyen jó, amikor felnőtt és gyermek közösen hajol a képeskönyv fölé, hogy meghallják az évezredes történetek ma emberének szóló üzenetét. 

     A Mesélő Biblia nagy erénye, hogy az eredeti, bibliai történeteket átíró szerző nem azt várja el a mesélőtől, hogy tanulja meg és minden alkalommal ugyanúgy olvassa fel, mondja el a rövid (többnyire kétoldalas) bibliai meséket, hanem szemléletmódot, ha nem is formál, de közvetít. A közös mesélés-mesehallgatás örömének édességét szeretné megízleltetni, és ez nem valamiféle fentről jövő, tanáros didaxis, hanem a közös élményszerzésen alapuló játék. Az illusztrált képeskönyvnek köszönhetően a Biblia nem egy, a gyermekek elől elzárt világ, komor, fekete könyve, hanem az élet, a szeretet evangéliuma lesz.

     Bob Hartman Mesélő Bibliája társasjáték: a mesélő folyamatosan párbeszédben áll a mesehallgatóval, a sokperspektívájú történetek képesek arra, hogy bevonják a játékba a hallgatóságot is. Ezt a hatást szeretné hangsúlyosabbá tenni a könyv végén található ötlettár, mely az egyes történetek csoportos hallgatáshoz ad módszertani ajánlást; ezt az ötlettárat gondolták tovább a fordítók, amikor megjelentették az egyes történetekhez kapcsolódó, a csoportos mesélések közben haszonnal forgatható Játéktárukat (Miklya Luzsányi Mónika – Miklya Zsolt: Játéktár a Mesélő Bibliához).

     A történetek hosszadalmas leírások nélkül néhány szóval is képesek a bibliai kor atmoszféráját megteremteni, a visszatérő ismétlések a szöveg felidézésében segítenek, Kállai Nagy Krisztina hol dinamikus, hol statikus, meditatív illusztrációi pedig a történet súlypontjaira, főszereplőire irányítják a figyelmet. A képek legalább annyira nyitottak, mint a szöveg; mindig akad felfedeznivaló rajtuk, mindig megfogalmazódhat kérdés: Mit csinál? Hová megy? Mit gondolhat? Mit érezhet?

     Egy biblikus témájú irodalmi alkotás óhatatlanul is magán hordozza szerzőjének személyes hitvallását. Sok rész erényét lehetne kiemelni és elemezni a 74 fejezetből, engem legjobban a Jézushoz kapcsolódó újszövetségi történeteket varázsoltak el.

     Jézus folyamatos interakcióban van Máriával és Józseffel, tanítványaival és az őt körülvevő sokasággal: beszélget, mesél, tanít, gyógyít. Isteni hatalmához azonban emberi viselkedés párosul. A Bibliában nagyon kevés szó esik Jézus érzéseiről, a könyv íróját azonban nem az érdekli, hogy pontosan milyen volt, hanem hogy milyen lehetett a Mester. Ahhoz, hogy átélhetővé váljon a történet sok színnel, mozgással és érzelemmel kell megtölteni a mesélést, Hartman ezért aztán nem is fukarkodik az Ember Fiától első pillantásra szokatlan cselekedetek megfogalmazásától: „Egy reggel annyian tolongtak körülötte, hogy majdnem belelökték a tóba.”„Jézus beugrott a hajóba.” „Hangosan szuszogott, talán még horkolt is.” „Jézus fáradt volt. Nagyon fáradt. De amikor meglátta az embereket, elmosolyodott.”

     A rengeteg különböző perspektívából bemutatott történetek, az evangéliumok sokszor szűkszavú beszámolóit kiegészítő háttérismeretek, a szereplők gondolatainak „kihangosítása” valamint a bibliai kor hangulatát a ma emberétől el nem idegenítő illusztrációk egytől-egyig páratlan közösségi élménnyé teszik a Mesélő Bibliát lehetőséget adva arra, hogy közösen fedezze fel felnőtt és gyermek a Szentírás eddig ismeretlen dimenzióit.

 

Pompor Zoltán

 
 (megjelent a Csodaceruza 2008. évi 39. számában)

 Kép

Két történet a Mesélő Bibliából:

 

Torony a magas égig   

 

Kép Isten figyelt.

Zimm-zumm. Dirr-durr.

Isten fülelt.

Kipp-kopp. Csitt-csatt.

Valami történik Sineár földjén. Isten még jobban hegyezte a fülét.

– Hé te – szólt egy langaléta alak –, dobj nekem egy téglát!

– Hallod-e – kapott a szón egy kis köpcös –, ide tudnád adni azt a baltát?

Mindenfelől összegyűltek az emberek, ahol csak laktak a földön. Voltak ott alacsonyak, magasak, kövérek, soványak. Mindenfélék. Egy tornyot építettek!

Rakták a sok téglát egymásra. Feljebb és feljebb. Keverték a maltert. Gyártották a téglát. Hordták a torony tetejére, egészen a magas égig.

Hatalmas munka volt. Kemény. De gyorsan haladtak, mert értették egymást, egy nyelven beszéltek.

Isten pedig figyelt és fülelt.

És mit hallott?

– Mondd – kérdezte egy kövér –, miért is építjük ezt a tornyot?

– Ha elkészül – vigyorgott egy sovány –, ez lesz a tornyok tornya. Aki csak elmegy mellette, ámul és bámul. Nagyobbak leszünk, mint a legnagyobb király. Fontosabbak leszünk, mint maga Isten!

Isten akkor fintorgott egyet. Azután elmosolyodott.

– Fontosabbak nálam? Majd meglátjuk – kuncogott magában.

Hogy ezután mit tett, ki tudja? Talán intett a kezével. Talán mormolt valamit az orra alá. Vagy csak támadt egy gondolata. Nem tudjuk. De az biztos, hogy végrehajtotta a világ legelső trükkjét.

Aztán figyelt és fülelt tovább. Ez volt, amit hallott:

– Hé te – szólt a langaléta –, adj nekem egy kis maltert.

– Milter? – horkant fel a köpcös. – Milt malt ter tortör? (Vagyis hogy: Mi van? Mit beszélsz?)

Kép Isten megint kuncogni kezdett. Tetszett neki a dolog.

– Bocsánat – mondta a kövér –, kölcsön tudnád adni a kalapácsodat?

De a sovány csak bámult rá. Semmit sem értett.

– Kala csáp? – kérdezte. – Kala csa ki köcs-bocs. (Avagyis: Mi a baj? Beszélsz itt össze-vissza.)

Hirtelen megállt a munka az egész toronyban. Senki sem értette a másikat. Egyetlen nyelvből egyszer csak ezer lett. Hogyan haladhattak volna így tovább?

Másztak lefelé a toronyból, lejjebb, egyre lejjebb. Aztán eldobták szerszámaikat, és elmentek. Otthagyták a tornyot félig készen.

Jöttek a félkész toronyhoz később sokan. De hiába ámultak és bámultak, nem csodálták az építőit. Volt, aki kuncogott. Volt, aki ujjal mutogatott. S olyan is volt, aki azt mondta:

– Ám-bám... bá-bele-búbele-bam. (Vagyis hát: No lám... mégse lettek nagyobbak Istennél.)

 

 Lyuk a tetőn 

     – Hoppá! Mi ez?

Anna keresztüldugta az ujját egy lyukon, amit a ruháján talált.

– Hogy került ez ide? – csodálkozott.

Szaladt volna az édesanyjához, de nem találta sehol. A házuk ugyanis tele volt idegenekkel. Telis-tele.

Jézus jött el hozzájuk látogatóba, és zsúfolásig megtelt a ház. Anna átpréselte magát az emberek között. Most már jobban látott.

Jézus hasonlított az édesapjához. Mind a ketten Istenről tanítottak. Mindketten gyönyörűen imádkoztak. De Jézus tudott valami mást is.

Olyasmit, amit Anna édesapja nem tudott. Jézus meg tudta gyógyítani a betegeket.

Nem csoda hát, hogy csaknem az egész város összegyűlt a házukban.

Hirtelen valami koppant Anna fején.

A kislány felnézett.

Ott volt egy másik lyuk – egy lyuk a tetőn.

Anna hátrébb lépett.

A lyuk nagyobb lett.

A tömeg is hátrébb lépett.

A lyuk még nagyobb lett.

– Mi történik ott – kiáltotta Anna édesapja, de válasz helyett egy embert eresztettek le a lyukon. A férfi egy matracon feküdt, aminek köteleket kötöttek a sarkaihoz. Nyomorult, béna ember volt, aki nem tudott mozogni. Barátai óvatosan leeresztették a padlóra, mert csak így tudtak bejutni a házba. Jézus gyengéden a beteg homlokára tette a kezét.

– Barátom – mondta –, minden rossz, amit tettél, meg van bocsátva.

– Várj csak egy kicsit – mordult közbe Anna apja. – Csak egy percet. Egyedül Isten bocsáthatja meg a bűnöket. Hogy gondolod, hogy te is megteheted?

– Jaj, ne... – gondolta Anna. Az édesapja gyakran dühbe jött, amikor Istenről vitatkozott.

De Jézus egyáltalán nem volt mérges.

– Mi a könnyebb – kérdezte nyugodtan –, megbocsátani egy béna embernek a bűneit, vagy megtenni azt, hogy járjon?

Anna nehezen állta meg, hogy fel ne kacagjon.

„Milyen buta kérdés – gondolta –, egy bénát meggyógyítani sokkal nehezebb.”

– Rendben – folytatta Jézus –, akkor megmutatom, van elég hatalmam Istentől, hogy megbocsássam a bűnöket. Meggyógyítom ezt a férfit.

– Kelj fel – parancsolta Jézus az embernek –, és járj!

A férfi felkelt, és járt.

Sőt, összetekerte a matracát, vállára vetette, és kisétált az ajtón.

Barátai leugráltak a tetőről, körbeugrándozták, úgy üdvözölték. A tömeg követte őket, mindenki ujjongott és ünnepelt. Csak Anna maradt ott egyedül. Csodálkozva bámult át a lyukon, amin keresztül besütött a nap.

 

Kép

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Kérdés-kérés

(Markó Éva, 2016.11.29 16:16)

Kedves Zsolt!

Szeretném megkérdezni, hogy a Játéktár a Mesélő Bibliához, című könyvüket, hol lehet beszerezni, mert sajnos sehol sem találom!!!!Nagyon szeretnék belőle egy példányt venni!
Köszönettel: Markó Éva
marko.eva@freemail.hu

Re: Kérdés-kérés

(Miklya Zsolt, 2016.11.30 16:33)

Kedves Éva!

Annyit tudok, hogy a Harmat Kiadónál nincs belőle, raktáron sem maradt, már más is kereste. Elképzelhető, hogy nekünk otthon van még plusz példány, de azt meg kell nézni. Most távol vagyok egy hétig, és válaszolni is csak itt tudok. A jövő héten keddtől, ha rám ír e-mailen, pontosabban meg tudom mondani.

Zsolt

mikla7@t-online.hu