Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Pityu azt mondja...

2009.01.04

Kép Miklya Zsolt:

PITYU AZT MONDJA…

beszélgetős versek

 

Damó István grafikáival

Parakletos Könyvesház, 2004

 

 

Ha Pityu azt mondja, abban biztosan van valami. Pityu ért a nyílvesszőkészítéshez és a versfaragáshoz, a macskaszelídítéshez és a hatos-dobáshoz, mikor nem olvas, vagy játszik a számítógépen. Ő apa és anya nagyfia, nemsokára ötödikes, aki két évvel fiatalabb öccse számára meghatározó személy. Benne, a kisebbik fiú tudatában születnek meg ezek a „beszélgetős versek” vagy versdialógusok, s persze nemcsak Pityu szerepel ott „beszélgetőtársként”, hanem apa, anya, nagyapa, a nagyi, a szomszéd bácsi és az unokái, Tomó a béből, s Ici néni, a hittantanár. Isten is ott van a képben, ahogyan belefér egy gyermek tudatába, aki szereti a szivárványt, játszani is szeret biztos, és majd kicseréli a Földet nagyobbra. „Mert ő szereti az állatokat...”

 

Részletek a kötetből:

 

 

Isten szereti az állatokat

 

Ugye te is szereted az állatokat?

Nekünk van egy macskánk,

úgy hívják, hogy Murminc.

Anya először nem akarta, azt mondta, fertőz,

meg hullik a szőre.

De apa megvédte. Elvittük az állatorvoshoz.

Pityu persze inkább kutyát szeretne,

de ahhoz kicsi az udvar.

Ezt nem egészen értem.

Az ékszerteknősöknek mért nem kicsi akkor

az akvárium?

A tévéből hallottam, hogy a Föld is kicsi.

Kinőttük.

Isten majd biztosan kicseréli nagyobbra.

Mert ő szereti az állatokat.

Meg az embereket is.

 

 

 

Holnap nem lesz szülinapom

 

Ma volt a szülinapom. A nyolcadik.

Apáéktól kaptam egy görkorit, egysorosat.

Ki is próbáltam a játszótéren.

Pityu azt mondta, szuper.

Ő nyílvesszőket csinált nekem,

meg céltáblát a gesztenyefára.

Nagyi oroszkrémtortát hozott, nagyapa meg

másodpercmutatós órát csatolt a karomra.

Igaz, hogy van már egy számjegyes,

de meg kell tanulnom a mutatósat is.

Az osztályban is felköszöntöttek,

meg a gyermekistentiszteleten.

Ici nénitől kaptam egy igés könyvjelzőt,

úgy szerette Isten a világot,

és énekeltek is nekem.

Olyan jó, hogy engem mindenki szeret.

Kár, hogy holnap nem lesz szülinapom.

 

 

 

A bibliában vannak indiánok?

 

Pityu a sziú törzsfőnök,

mi meg Robival és Eszterrel,

a szomszéd bácsi unokáival a delavárok.

Kár, hogy nem vagyunk többen.

Apa hallani sem akar hadiösvényről,

anya még csak a gyöngyszövésig jutott,

a szomszéd bácsi meg azt mondja,

neki elég összeszedni a nyílvesszőket.

Persze, neki a kertje a legfontosabb.

De azért megengedte, hogy a kerítésen át

lövöldözzük a hadüzeneteket, még a

megskalpolt paradicsomokért sem haragudott.

Csak azt nem értem,

a csatazajra mért szalad ki minden felnőtt,

és mért kezd egyszerre kiabálni?

Hittanon majd megkérdezem,

vannak-e a bibliában indiánok?

 

 

 

Isten mindenkit szeret?

 

Isten mindenkit szeret?

A nénit is, aki az aluljáróban ül és kéreget?

Szilárdot is, akit a tanító néni mindig kiküld

az osztályból, és a szünetben verekszik?

A bibliában az van, hogy Jézus

a bűnösök barátja meg a szegényeké.

Jó, Jézusról ezt el tudom képzelni,

de én Istenre lennék kíváncsi.

Ő leengedne Szilárddal focizni a játszótérre?

Pityu szerint már a kérdés is hülye.

Ő Isten helyében szóba se állna az ilyenekkel.

Lehet, hogy igaza van,

de most meg az jutott eszembe,

mit tenne Isten a Pityu helyében.

Vagy mondjuk az enyémben.

 

 

 

Anya feje nem egy kislexikon

 

Apának van ideje meghallgatni a kérdéseimet,

de arra már nincs mindig ideje,

hogy válaszoljon.

Persze megértem őt, honnan is tudhatná,

hogy élnek-e ma még delavárok,

és szelidíthető-e a prérikutya.

Pityu szerint a prérikutya nem is igazi kutya,

a prérifarkas meg gyáva,

egyiket sem érdemes szelidíteni.

Anya meg azt mondta,

az ő feje nem egy kislexikon,

nézzek utána a könyvtárban.

A könyvtáros néni segített, megtudtam, hogy

a prérikutya a mókusfélék családjába tartozó,

az Észak-amerikai prérin nagy telepekben,

föld alatti járatokban élő rágcsáló.

Csak a szelidítésre nem talált adatot.

Na mindegy, ha egyszer rágcsáló,

úgyis összerágna mindent, meg hol férne el

a mi udvarunkban egy nagy telep.

Különben is, elég lesz Pityuval

a Murmincot szelidíteni,

így is lesz elég bajunk,

mire beállhat a játékba prérikutyának.

 

 

 

A szülőnek lehet?

 

Rákiabáltam Murmincra.

Miért kellett összeugrálnia a homokváramat?

Pityu szerint nem szándékosan csinálta.

Jó, tudom. Én se szándékosan

öntöttem bele a kakaót a teknősök vizébe.

Mégis ordibált velem.

Szerencse, hogy anya meghallotta.

Csak azt nem értem, hogy ha anya nem tűri

a kiabálást meg a veszekedést, miért visított,

mikor Pityu kitapétázta a gyerekszobát?

Az lehet, hogy választhatott volna ízlésesebb

képeket, meg a technokol büdös, de akkor is.

A szülőnek lehet?

Ezt mondta apa is. Ha te kikelsz magadból,

hogyan várod el tőlük, hogy békesség legyen?

Így hát ma reggel nem akartam kikelni

az ágyamból, hiába szólt apa háromszor is,

hogy kelés, fejemre húztam a takarót,

és úgy tettem, mintha még aludnék.

Csak akkor ugrottam, mikor a fülem mellett

ordított egy nagyot.

Mert hogy én alszok az emeleten.

Na mindegy, legalább lesz időm

homokozni délelőtt.

Építek egy emeletes várat,

és beköltöztetem Murmincot az emeletre.

 

 

Kép

 

 

Kezd őszülni a nyár

 

Ma megint egész nap esett,

pedig még csak augusztus közepe van.

Kezd őszülni a nyár, mondtam estefelé.

Pityu kiröhögött.

Azt nem úgy kell mondani. Mást jelent.

Miért jelentene mást?

Nagyapa haja fehér. Az már a tél.

A nagyié akár a mákostészta porcukorral.

Majdnem tél, már egészen ősz.

Anya hajában és apa szakállában

meg csak néhány fehér szál.

Az még a nyár. De ősz felé.

Kezd őszülni.

Mi van ezen nevetséges?

A tanító néni haja már inkább őszelő.

Ő mondta, hogy van átmenet

az évszakok között. Mint amikor

átmegyünk egyik osztályból a másikba,

és még útközben vagyunk.

Én most útközben vagyok.

Nemsokára harmadikos leszek.

Már augusztus közepe van.

Kezd őszülni a nyár.

 

 

 

Nem vagyok méregzsák

 

Ne legyek méregzsák?

Nem vagyok méregzsák.

Csak bosszant, amikor a hegyező

már megint kitöri a ceruzám hegyét,

meg mikor nem találom a gyakorlófüzetemet,

pedig az asztalra tettem.

És az is bosszant, ha a nyitott mondat

nem jön ki már megint,

mert az egyik oldalon nagyobb,

a másik oldalon meg kisebb-egyenlő.

Mi az, hogy kisebb-egyenlő?

És minek kell matekoznom,

mikor még több mint egy hét az iskoláig,

és Pityu se csinál mást, csak olvas?

Apa azt mondta, aki mindenből

jeles meg kitűnő, az megteheti,

de én matekból csak jó voltam,

hát most muszáj gyakorolni.

Miért? A csak jó az nem jó?

Vagy olyan az is,

mint a kisebb-egyenlő, amit utálok?

És még ne legyek méregzsák.

 

 

 

Istennek melyik a kedvenc színe?

 

Neked mi a kedvenc színed?

Én a sárgát szeretem a legjobban.

Anya a bordót, apa a kéket, nagyi a zöldet,

nagyapa meg azt mondja, ő már csak a feketét.

Pityu szerint az nem is szín,

tanulták az iskolában.

Múltkor összekevert mindenféle színű festéket,

és lett belőle, ki se találod, hogy micsoda.

Lett belőle barna.

Azt mondta, neki az tetszik a legjobban.

Az a keverék.

Én nem tudom, Istennek melyik lehet

a kedvenc színe.

Én a helyében nem tudnék választani.

Csinálnék egy olyant, amelyikben

minden szín benne van.

Kép

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.