Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Manófiam ha látod...

2009.01.03

Miklya Zsolt

Manófiam ha látod…

gyermekversek

versgyermekek

 

 

Manófiam ha látod… már ha látod, nyomon tudod követni egyáltalán. Ha nem bújócskázik, álomfogózik éppen, vagy rigófütyül, lábát lógatva nagyapa kalapkarimáján. Manófiam örökmozgó. Hol ott, hol itt. Hol így, hol úgy. Hol kötött formájú dalban, hol kötetlen élőbeszédben, vagy kötekedő játékban. Hét év dallamos-játékos-mesélős-beszélgetős versanyagából kínál egy kötetre valót.

A kötet négy ciklusból áll, ciklusonként 15–15 verssel, belépőként a Manófival. Az első ciklus, a Veréb mondja bagolynak, állatkaraktereket tükröz, állatgondokon keresztül mutat meg egy feje tetejére állt világot. Az Almarigók közt dal- és meseciklusként hoz új meg új színeket, ízeket, hangokat. A Te ki vagy? kérdésével hazaérkezünk, az otthon játékos rendetlenségébe, főleg ha legalább öt gyermek lakja. Végül a Tükör-Dani tovább bővíti a kört: társak a családban, az iskolában, a téren, az emlékezetben.

 

Megjelenések a kötet anyagából folyóiratokban:

Kis Tükör 2003/9: Manófi

Dörmögő Dömötör 2008/9: Sünharisnya, Sünzenészek, Sünbeszéd

Dörmögő Dömötör 2008/10: Találkozások

Dörmögő Dömötör 2008/11: Költözködő

Dörmögő Dömötör 2008/12: Manófi

Dörmögő Dömötör 2009/1: Közszobor, Napra nap jön, évre év

Dörmögő Dömötör 2009/4: Ami nekünk a ház

Dörmögő Dömötör 2009/5: Mesefa

Dörmögő Dömötör 2009/6: A mese álomdala, Semmise-ének

Dörmögő Dömötör 2009/7: Hatos-hetes, Vonatoló, Patakiskola, Patakhideg

Dörmögő Dömötör 2009/Nyári magazin: Bújócska

 

 

 

 

Találkozások

 

Láttam egy bősz elefántot,

agyarával beleszántott

puliszkába, tejbegrízbe,

kását evett három ízbe,

míg a foga belevásott.

 

Nem csalódtam a tücsökben,

ki egy ócska, tört köcsögben

bérelte hangversenytermét,

s égre ciripelte tervét:

Többé nem ugrál. Felröppen.

 

Találkoztam egy termesszel,

ki előttem néma nesszel

térült-fordult, utat ásott,

terelte a sokaságot.

Felemeltem. Szólt: Eressz el.

 

 

 

Sünharisnya

 

– Hová bújtál sünfiam?

– Sündörgök a sufniban.

– Hát a sufni merre, mondd?

– Amerre nem jár vakond.

– Jól van, csak ne feleselj!

– Nem felesel, fele sál.

– És a másik fele mi?

– Sapka, kesztyű, s valami,

   amit minden sün akar.

– Sünharisnya. Ó, pazar!

 

 

 

Sünzenészek

 

Három kicsi sünzenész

így zokog: – Megáll az ész.

Nem bírom a fuvolám,

trombitára áll a szám.

 

– Én meg csak verem dobom.

Akkor inkább eldobom.

– Könnyű nektek. Zongorán

futkorászhatok csupán.

 

 

 

Sünbeszéd

 

Sünbarátaim,

én úgy gondoltam,

holnapra rendes sün leszek.

Ezt úgy értem, hogy nem fütyörészek

éjjel mások ablaka alatt,

csendesen átkocogok csak az úton,

legfeljebb szuszogok egy kicsit,

és mindig körülnézek, mielőtt lelépnék,

mert a kamionok éjjel is járnak,

és egy sünnek nem áll jól, ha kilapítják.

Én nem leszek lapos sün,

legfeljebb napos az óvodában,

mert én már most is

egy rendes kis sün vagyok,

ezt az óvó néni mondta.

 

 

 

Ami nekünk a ház


Talál a gyík is házat,
talál a csacsi is,
talál a kutya,
        
a medve,
        
a borz,
        
a sirály,
        
a csiga,
(naná, pont a csiga ne találna?)
talál a bari is,
        
meg a katica, csíbor,
        
s mennyi hártyásszárnyú,
        
égi és földi állat,
(s a halakról még nem is beszéltünk.)

Csak ami nekünk a ház,
az nekik a kő, a fű,
        
szélfútta ág,
        
levél színe vagy fonákja,
(s ki tudja, rajta/benne virágpor
vagy harmatcsepp épp a párna,)

az nekik víz tükre, mélye,

        
iszapja, partja,
        
vagy éppen a víz,
        
vagy a part hiánya.

 

 

Napra nap jön, évre év


Napra nap jön, hétfő, kedd,
szerda, csütörtök, péntek,

szombat, aztán vasárnap,
hopp, megpihensz, így könnyebb.

Hétre hét jön, hónapra hónap,
január, február, március,
itt a tavasz, lőttek a hónak,
április, május, június,
hopp, már a sulinak is vége,
július, augusztus, szeptember,
hogy elszalad, tudod előre,
október, november, december,
hopp, itt a Karácsony,
egész évben vártad,
napra nap jön, szilveszter, újév,
s nekivágsz újra a világnak.

 

 

Manófi

 

Manó-fiam ha látod,

nem hord viharkabátot,

sem sárcipőt a beste,

ezüstcipőben este

csatangol csillag ormán,

el nem röpíti orkán,

se szélvihar, se mámor,

tejúthavat lapátol,

aztán csak gondol egyet,

hoz rigófüttyöt, meggyet,

nap költözik hajából

szénába és a jászol

Tejúton túli fénnyel

telik meg minden éjjel,

keresve sem találnád

a paplanod s a párnád

királyibb környezetben,

leheleted se rebben,

borjú szuszog, s a bárány

áll némán, míg a száján

egy csillag földre cseppen.

Gyermek lakik a cseppben.

 

 

Mesefa

Gondoltam egy fát.

A fára ágat.

Az ágra levelet, s virágot, hármat.

Azért hármat, mert a virágból

három királykisasszony terem.

Egyik piros, mosolygós, ragyogó képű.

A másik sárga, csacsogó, bőbeszédű.

A harmadik satnya, színesincs,
örökké hallgat.

Fázósan húzódik levél alá,
belepi harmat.


Gondoltam egy mesét.
Szomorút, szépet.
Aztán rajzoltam hozzá három képet.
Azért hármat, hogy a csodapalotának
három tükörablaka legyen.
A ragyogó képűbe beleszeretett egy herceg.
A bőbeszédűbe beleharapott egy gazdag.
A színesinccsel nem foglalkozott senki.
Most egy levél alatt próbál meg semmi lenni.
Egy fáról álmodik.

 

 

A mese álomdala

A mese ott kezdődik,
hogy igenis nem alszol el.
És bárki érdeklődik,
a mese ott kezdődik,
törődik nem törődik
vele, ki alig figyel,
a mese ott kezdődik,
hogy igenis nem alszol el.

Vannak persze álomból
szőtt éjjeli manómesék.
S bár a manónép horkol,
vannak azért álomból
s igazi csillagporból
(ami csak ragyogva szép),
vannak tehát álomból
szőtt éjjeli manómesék.

De az álomban ébren
vagy mindig és kalandozol.
Sohasem maradsz tétlen,
mert az álomban ébren

addig lehetsz, míg mélyen

alszol, s nem unatkozol,

hisz az álomban ébren
vagy mindig és kalandozol.

A mese ott végződik,
hogy egyszer csak megérkezel.
És lehet, hogy úgy tűnik,
a mese ott végződik
(s mindig ez ismétlődik),
hogy most kezdődik csak el,
a mese ott végződik,
hogy egyszer csak megérkezel.

 

 

Semmise-ének

Látod ez a
semmi boltja
nincsen pultja
nincsen polca
mégis annyi
minden benne
hogyha az ma
mind elkelne
akkor tényleg
semmi volna
semmiboltja

Látod ez a
semmi álma
nincs partja mi
hazavárna
mégis hogyha
átalúsznám
kékké lennék
mint a tintám
merthogy kék a
semmi álma
semmi lárma

Látod ez a
semmi kertje
pázsit virág
fa és cserje
a semmiből ki
se látszik
de a cinke
röpte télen
moccanatlan
semmi égen
csak hiányzik

 

 

patakiskola

a hegybeszéd
a völgycsevely

az ég figyel

hallgatni mer

a mélyben kis
patak tanul
a kő a rend
a fény az úr

míg nő dagad
követ csiszol
s a kis patak
már nincs sehol

a síkra ér
és szétterül
maradna cser
mely legbelül

de hív a tér
a végtelen
erősebb mint
a félelem

és sok patak
nyi vágy vonul
hullámhabok
ban bajnokul

legyőzni mesz
szit és hovát
elérni ó
perenciát

hol úszik majd
álomhajó

s tengerbe tér

a bölcs folyó

 

 

Patakhideg


Hallod? Patak.
Nem vár, folyik.

Látod? Kövek.
Levél-ladik.

Érzed? Hideg.
Örvénykezik.

 


Költöz

ködő

 

Doboztájak

dobozhegyek

mindenütt a

merre megyek

az ott felnőtt

ez itt gyerek

cipő nadrág

kabát zsineg

ami feszül

s bizony liheg

hozzá aki

feszíti meg

pedig fia

tal nem öreg

s mennyi játék

hol látsz ilyet

macik nyuszik

és delfinek

gólyák libák

madársziget

kockák kocsik

vonatsinek

kerekek és

ringlispilek

és egy páncél

egyetlenegy

mi a görög

harcosra megy

aki pakol

ni nem siet

várja hinta

labdaliget

anya szól és

dobozt sziszeg

apa épít

doboz libeg

és a torony

dőlne ha meg

nem fogná a

gyereksereg

nyuszilábak

nyuszifülek

dobozt hozok

   dobozt viszek

 

 

 

Hatos – hetes


Pompázatos
ez a hatos.
Kicsit rázós
meg huzatos.
De mikor a Margit-hídon
átdöcög – így, ahogy írom –,
a
panoráma
káprázatos.

Jellegzetes
ez a hetes.
Gyorsjáratú
no meg szeles.
Úgy húz át az Erzsébeten,
kapaszkodunk mind a heten,
száz-
hetvenheten.
Félelmetes.

 


 

Vonatoló

Várakozunk.
Míg a vonat késik.
Késlekedünk.
Míg a vonat vásik.

Eldöcögünk.
Ha nem is az égig.
Csak ide a
szomszéd állomásig.


 

 

Közszobor

Csak egy üres szék,
gazdája felállt róla,
otthagyta régen.
Kipróbálhatja bárki,
milyen ülés esik
a bronz karosszéken.
De csak a galambok próbálgatják,
egy hajléktalan terítette rá
kopott kabátját egyszer,
és a gyerekek másztak fel
hókirályt játszani egy téli reggel.

 

 

Bújócska


Bújhatok fába,
bújhatok tóba,
még csalánba is bújhatok,
mert oda nem üt a mennykő.
Csak magamba nem bújok,
mert kővé válok azonnal.

Apa huny,
anya huny,
aztán kereshetnek egész nap,
mert úgy elbújtam,
hogy csak a takaró alól
szólok ki este:
ipiapacs egy kettő három.

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.