Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kása körül tizentöt kortárs költő

2009.01.16

Miklya Zsolt:

Kása körül tizenöt kortárs költő

a piliscsabai kásakör

 

 

Pillanatnyi macskaorgazmusok,

Magról magra gyűlik, és kifakad,

A hattyú segge papírképes dolog?

Hímlőt kapott a bárány és a nap,

Kőműves Kelemen zokog a kövön.

 

Mindent átmérő partvisnyél rezeg,

Tükröd tükrében meglep valaki,

Arcot fordít feléd a képzelet,

Kitépett toll a lúdbőrt írja ki,

Sétáló mozdulat a Köldök-körön.

 

Énjeid hullnak és kísértenek,

Valami örökké magadra hagy,

A kezdet kezdetén volt a lehet,

Küllőgyöngyök közt egy bicikliagy,

Macskaléptek a hűlő kása körül.

 

 

 

SZÜLETIK VAGY CSINÁLJÁK?

A mai költészet műhelytitkai

Konferencia

KREATÍV ÍRÁS

2007. október 13.

Pázmány Péter Katolikus Egyetem

Bölcsészettudományi Kar

Piliscsaba

 

//Ami a meghívón áll. És az én verzióm://

 

TIZENÖT KÖLTŐ A KÁSA KÖRÜL

Kortárs macskák műhelytitkai

Spontán ünnep

RE:AKTÍV ÍRÁS

2007. okt. 13. – sabbat

PPKE BKP

(a BKV hatáskörén kívül, félárujeggyel oda-vissza, átszállással és vonatpótló autóbuszokkal, de gyarapodva, ahogy útközben egy kamaszlány kéziratában olvasom: „ma megint nőttem egy picit”)

 

BESZÁMLÓ (ahogy a vers nem nyújt be számlát, és mégis)

 

//Miután se gyorsírni nem tudok, se egyéb hangrögzítő szerkezettel nem rendelkezem, s memóriám se a legújabb évjárat, helyenként szűrt, máshelyütt szórt szövegmorzsáim, versmagjaim következnek.

Mottó: „Miután valamennyien ettek és jóllaktak, összeszedték a maradék darabokat, tizenkét tele kosárral.”//

 

Első blokk:

„Részeg józanság – mámor és mívesség”

 

„Az az átkozott puzzle” – Várady Szabolcs

 

Szabó L. : „a belső csodálkozás minden költészet anyja”

röpke lelki orgazmusok

a gyerekkorral van így

mint egy istenbizonyíték – egyértelmű /valami/

közhelyesedik a világ

egyre nehezebb megtalálni, ami nem közhely

verscsíra – alapsejt(elem) (Arany)

egy versmagból – több vers is keletkezhet

„magadon kívül vagy magad”

Arany Őszikéi – nem érezni nála semmi mórikálást

„Vén ember is oly termosz,

tárol szerelem-tüzet,

ha nem éget, régen rossz.”

kötött és szabadvers közti nagy váltások /az életművében/

amíg az ember tanul, olyan verset ír – akitől

„minek vagyunk? minek az elején?”

vers és álom

verspárbeszéd

 

„Szabadvers? Kötve hiszem!” – „A versírásról” – Ferencz Győző

 

a vers természeténél fogva kötött megszólalás

a költői beszéd szabályozottsága

kamaszként nekiállt verstanilag kiképezni magát

költői iskolák, kurzusok /voltak nálunk/ – a romantika eredetiség-kultusza ezt megszüntette

Kassák – egész biztos nem ismerte a verstan szabályait

versmagok (Radnóti) – leírja, eldobja /félreteszi, gyűjti, megőrzi/, aztán egyszer csak összekapcsolja /újra/

pl. az „Ének valamiről” /így keletkezett/

Szabó Lőrinc pl. átírta első zsengéit

a szójáték veszélyes dolog – könnyen alantassá válik

„csúnya jelenet lesz, amikor kifakadok” – kelés, ami begyűlik, „korai kelések”

néha feladat, megbízás

/formailag/ három szint:

- absztrakt metrum – háttérben

- konkrét metrum – előtérben

- versolvasás – értelmi hangsúlyozás

ezekkel szabadon játszhat a költő:

- ha közel a három: melodikus

- eltávolítás: ideges lesz a vers (pl. Szabó L.)

problémamegoldásszerű vershelyzet

egy Arany-töredék folytatása (Melyik a bűnös?)

olyan, mint egy fordítás: Aranyt a saját nyelvére

jól meg kell tanulni a mesterséget ahhoz, hogy ne akarjunk unos-untalan mutatványokkal előhozakodni

 

„Vers és szenvedély” – Szabó T. Anna

 

ez a durva cím tolakodott /elé/: A hattyú segge – nem mertem /ezt választani/

tíz éves korában jött az első vers – a rigódalról

„szívből jött” – egy vécétetőn kuporogva

„magányos, vén és dal” – ez a vers

vén – az idő múlása

„papírt, papírt, mert rámjött” – egy fűzfapoéta

/a költő/ nem behabzsolja és kiüríti a világot – képes hosszasan kihordani – hordozni – vajúdás

figyelni kell a vers belső akaratára

rá kell ismerni a szöveg belső légzésére

az élet leheletét nem a költő adja /utal a teremtésre/

adatik – vagy nem

W. S.: ki és bekapcsolható az ihlet

Németh L.: erekció

a versírás folyamatára való reflektálás: kezdők és nagy öregek

„Lenni a mindent”

romantikus alkat – ez nem változott

Nemes Nagy – csinálás, mesterség gondolata

objektív költészet – értelem kontrollja az érzelmek felett

apollóni ihlet mellett dionüszoszi szenvedély

objektív eltávolítás, hidegen kezelés

Szabó L.: saját haláltusáját is képes volt jegyzetekkel kísérni – hogy verssé írja

ő is így próbálta a szülést – nem sikerült

ez már inkább pythiai vagy papi

napokon keresztül szövegtöredékek

ebből született a Szülőszoba c. vers

áradó belső ritmus

 

„Ez nagyon jó, ez a bárányhimlő, ezt meg kell írnod!” – Imreh András

 

nem költői, ars-poeticus alkat

a villámcsapásszerű verset szereti – így lesz az övé (a versé) /az ember/

fontos a verscím – orientál

rituális mozzanat is – keresztelő és érettségi bankett

mire elkészül a vers – többnyire kész a cím is

ha tisztázódni kezd a cím, az segít

araszolgatás vers és cím között – lánya az /ajtófélfán //?// a felső fáig/

/valaki:/ írjam meg Mexikót /ott töltött egy évet/ – Hogyan? Cakkumpakk?

mindenkinek van valamilyen ihlethajlama

ráállítható egy frekvenciára

ihlet összetevői

- a felmerülő vmi fontos legyen – izgalomba hozzon

- az ötlet megvalósítható-e versileg

versötletek gyűjtése, születése

mégsem lesz mindből vers

ha verset akarok írni belőle – fogást kell találni rajta

a vers logikáját kell követnem, nem visszariadva a hamisítástól, stilizálástól

/álomélmény csak egyszer: valakibe belekötnek egy metrókocsiban/

„rettegni kezdek, hogy félni fogok”

csökkentett üzemmód – álomelőttes állapot

szellemi vajúdás – az abortusz rémével

félálomszerű – félelem az alvástól és felébredéstől is

mint a szellemidézés – kapcsolat a jelen nem lévővel

sosem látott – mégis ismerős

halmazati versírási kísérlet – egyszerre több vers gomolyog

amikor versírásra készülök, nem olvasok verset

az igazán jó versek öntörvényűek

a lopás morális kategória – belső mérték: elégedett vagyok-e a verssel

jobb ilyenkor kevésbé jó verseket olvasni – könnyebb folytatni, ill. jobban megírni

háromsoros szakaszokból álló versforma – szakaszolás /sokáig csak vágyott rá, aztán egyszer sikerült, azóta kedves versformája/

„számítógépek – macskák” ezért nem lettem társatok

 

„Ilyet nem szabad írni” – Lackfi János

 

„mintha sokat segítene,

hogy a szörnyűség itt belül van

és nem ott kívül” /svéd gyermekvers/

/álomverséről beszél – a gyermekölősről: „Valami kés”/

a dilettáns is szenved – a megíráshoz mégsincsenek eszközei

nem a megélt élmény a döntő – a költő nem életművész

/ilyenkor/ a verstárgy eltakarja a verset

bezárjuk szeretteinket a versbe?

Ábrahám – Izsák párhuzam

„csak így utólag rémülök meg...” – ez kimaradt a versből

mégis ott van, Kőműves Kelemenné szerűen

egy ilyen költeményben a nevetségességet kockáztatja minden //ömlemény, ömleny//

„nem én írtam a versbe, hanem a költészet íratta velem” /?/

mindig kiver a verejték  – ha sikerült kellően eltávolítanom az élményt, remélhetem – hogy még sokaknak beleborsódzik a háta

 

 

Második blokk:

„Maghasadás bluesban – látomás és dallam”

 

„A pesti partvis” – Tolnai Ottó

 

rezgő lény, tiszavirág

úgy rezgek, mint a szitakötő segge – ahogy egy riporter mondta

felolvassa a hosszú verset – fontos, hogy létezik hangzásában a vers

mi történik a vers és énköztem

ugyanilyen fontos, ha egy színész felolvassa – létezik

„a mindenség ragyogó átmérője”

/a leghosszabb nyelű partvis, amit valaha látott/

mint apám rőfje, az egyetlen, ami megmaradt

„az a pesti partvis pöcök a mindenség torkában”

a vidéki írók igazgyöngy-kereskedő fajtájába tartozom

a kis gyöngyösök a tanyán – ragyogtak, mint a gyöngyök

Gyöngyélet – prózagyűjtemény

/a gyöngyösöket a feleségem gondozza/

én a szavakat inkubálom

Rilke: Kornétás /A zászlótartó/

„ómamám légy büszke rám én tartom a zászlót

és szeress nagyon én tartom a zászlót”

 

„Stílusvedlés” – Tőzsér Árpád

 

születés és csinálás ambivalenciája – a tyúk és tojás problémája

egy vers keletkezéséről beszél

/úgy gondolja/ a 14 előadó közül senki sem fogja mondani, hogy születik

kérdés: hogy imitálunk

érzelmeket imitál a költő

„a költő nagy színlelő”

„színleg érzi a kínt, mit valóban érez” (Pessoa)

a vers az érzelem elé kerül

vers az érzelem helyett (Tandori) – de mi helyett

a hely – tükör a tükörben – végtelen

a költemény nyitott, kommunikatív

minden olvasóval más viszony

tudhat-e a szerző a versének újabb olvasatait produkálni

nem szerencsés az önértelmezés /de előfordul/

pl. Szabó Lőrinc: Vers és valóság

hagyományos vershelyzet – a témával való teljes azonosulás

mi az a valami, ami bennem is van, és el is akarom távolítani

/a verskezdet/ szimpla poétikai öndidaxis

glosszaforma (spanyol) – a magyar irodalomban idegen

zártsága kapóra jött

dráma: a személy (én) nem tud érvényesen megszólalni

az új hang még csak születőben

az égi szféra felé próbál kitörni

organikus forma – minden sora meglepetés

különben sematikusnak érezzük

idegen beszéd közbeiktatásával teszi reflektálttá

 

„Képzelet és szövegszerkesztő” – Szőcs Géza

 

alkotó és befogadó közötti kommunikáció

a fantázia teremti meg az esztétikai teret

kettejük fantáziája képes összeadódni

a megismert világot alkotó elemek variálása

elemeiben régi – felépítésében új

képzelőerő: testrész vagy szerv

aktív – üres terekbe hatol be – kitölti

soha nem volt valóságok létrehozása

passzív – egy hívószó megérinti a tudatot –

asszociációk keletkeznek, jelentések megsokszorozódása

a tudat egy palimpszeszt

sokjelentűség – valami nemcsak önmagát jelenti, hanem sok mást is

Bolyai János – fiatalkorában ő is írt verseket

három étized múlva kárhoztatja a verset

a nyelvet /a szavakat/ egyjelentésűvé /egyértelművé/ szerette volna tenni

mindegyik valami és valami más is

a befogadó fantáziája megmozdul – nem újraalkotja, hanem kiegészíti, befejezi a művet

a kimondhatatlan határvidékén

mű – ontológiai kommentár a világról

a fa ábrázolásában benne kell lennie az ellen-fának és a soha-fának is

„Be jó is volt, míg jég födött” – Dsida

egzakt jelentés: De nagyon jó volt, míg be voltam fagyva

alkotás – a nyelvi fantázia felpörgetésének képessége

ösztönös vagy tudatos költészetről való diskurzus

Babits: éjszaka egy remekművet álmodott, s mire felébredt, elfelejtette

papírt, tollat készített az ágya mellé

felébredt, leírta:

„Magyar Péter, Magyar Pál,

papiroson kapirgál.”

lírai rubikkocka – meg kéne csinálni

a képzeletben a jelentéssíkok elforgatása

 

„A költészet megkopasztása” – Kemény István

 

Odüsszeusz – szirének éneke – sokat kockáztatott

a király arra is ki volt választva, hogy bizonyos élményeket közvetítsen

költészet – a szirének énekének közvetítése

arisztokratikus jellegű – még a hallgató is

mit bízott ránk, melyik grófságot, a király

az elefántcsonttorony nem arisztokrácia – gőg

feloldhatatlan ellentét:

írott költészet (arisztokratikus) – világ: demokratikus

ma mindenki meghallgathatja a szirének énekét – ami a hajó biztos pusztulását jelenti

a saját tanácstalansága /magáról beszél/ – egy munkafázis

nemzedéke – az ezredforduló táján negyvenéves

a 40 éves hatástalan költő röhejes jelenség

mi most kezdtünk öregedni

a művelt olvasóközönség eltűnik – nem jelent nekik az írott költészet semmit

kiderült: olvasás nélkül lehet élni

az írott költészet uralmának vége – kinyírta önmagát

tudom, hogy az emberi kultúra egyik csúcsa

ha beletörődöm, hogy vége, én is hozzásegítem

két dolog érdekel:

- az írott vers megmentése

- és a lúdbőr

ami fontos, hogy egy ilyen konferencián szó essen a lúdbőrről

a versírás célja a lúdbőr

úgy képzelem ezt az előadást, mint egy verset

muszáj bevallani, én egy buta költő vagyok

lekopasztani a költészetet a lényegig

verset is így írok, mint aki fejjel megy a sötétbe, hátha nem is lesz fal

demokrácia van, nem, megszavaztuk... /hogy meghallgatjuk a szirének énekét/

én leszek a költőtök, csak fordítva

Odüsszeusz agyaggal a fülében, miközben a többiek a szirének énekét hallgatják az evezőpadhoz kötözve – /Odüsszeusz pedig jegyzetel, ebből fogja megírni a szirének énekét/

negatív ars poetica

 

„A vers Észak-foka” – Acsai Roland

 

Finnország /ösztöndíjjal tartózkodott kint, feleségével együtt/

– megíratlan fehér lap, tabula rasa

van, ahol a hóba írta a verset /nem volt nála jegyzetfüzet – mire visszatért megtalálta/

a Lappföld fokozottan az

sokkal közelebb van az ég

elemi kapcsolat a természettel

a finn kortárs költészet nem használja a rímet

„Én és az ég, elindulhatunk.”

vakság és látás

a hegy figyeli – a természetben megtapasztalható figyelem

a természetben – ősi erotikus élmény

felruházása erotikus képekkel

Sark-kör – Köldök-kör a neve

séták – jegyzetfüzettel – ihletforrás

szinte kész képek

egész napos sötétség /ettől sokan depressziósak lesznek/ – a hó épp elég fényt adott a boldogság fotoszintéziséhez

az ég : arany – világossághozó

az osztóvonal az ikon fontos eleme

„a mozdulat napjaink arany osztóvonala”

 

 

Harmadik blokk:

„Apokrif orthodoxia – a szent és a profán”

 

„Lázálom – Egy Ted Hughes-vers születése” – Gergely Ágnes

 

T. H. élete végén írta legjobb verseit (1930–1998)

felesége az amerikai Sylvia Plath /öngyilkos lett/

„Ön összetéveszti a költészetet a hisztériával” /egy angol professzor/

/T. H. felesége halála után (1963) minden évben verset írt Sylvia születésnapjára/

regényként olvasható verseskönyv

nagyszabású költő élhet hisztérikusan

nem írhat hisztérikusan

amerikainak lenni Európában - /tíz évvel/ a II. vh. után eléggé kísérteties

/”Anglia olyan mocskos. Csak a tenger moshatja tisztára”/

Ted Hughes felesége haláláig nem látott kísértetet

/”A te Párizsod, úgy gondoltam, amerikai”/

„Visszatartottam tőled a magam Párizsát. Az én Párizsom annyi volt csak, hogy nem német.”

„Túl tiszta vagyok hozzád. Mindenkihez. A tested fáj nekem, mint Istennek a föld”

T. H. nem Sylviával kegyetlen – önmagával

mindkettőjüket nehéz fordítani – kínlódva írtak

/Ted Hughes: Az ajánlatok c. verse és Gergely Ágnes esszéje a Holmi 2007. augusztusi számában/

 

„Figyelem, tudás, pontosság – némi anarchiával” – Vasadi Péter

 

jó, a verset csinálják

de mit csinálnak, ha nem születik meg

a techné és a misztérié összefonódik

és még valami – permanens lelkesültség

a matéria mintegy szakrális szeretete

a valóság harapása

ösztönösen ellenszélbe, ellenem szélbe fordulok, magam sem tudom, miért

fölfogni – estében, hulltában – a dolgot

résen lenni, de nem siettetni

a gyűrődéseket majd – lehet, hogy attól lesz szép

tanulni – lenni, akihez tapadnak a jelentések

a tudott dolgokat látni

nagy, népes, friss a jelentések, esetek tábora

minden érdekel

ha letelt valaminek az ideje – elfordulok, mert már valami más vár

nem reggel 8-kor vagy du. 3-kor – mindig ideje van az írásnak

a visszafogott türelmetlenség termékenyít

érintetten – csak akit megérintettek, az érinthet meg igazán

a poézis nem hisz a drogokban

költészetre nem minden méltó, de a költészet mindent méltóvá tehet az írásra

mindegy miről, de nem mindegy, hogyan

királyi szolgálat

van valami mindig, ami magára hagy

ilyenkor szabadság van

egyszerre vagy alany és tárgy

rajta, neki kell ülni – ez a megoldás

a valódi történet /a belső történet/ történés

a költészet megtestesítő térerő

 

„Miből lesz a vers?” – Lator László

 

„A kezdet” című versről

Mi van a vers mögött? – a hátsó tartomány

„a terepszínű testek elhelyezkednek a tisztább halálba”

/a II. vh. végén Kárpátaljától ment gyalog Makóig – három hétig tartott/

az egész szörnyű hulladék – a fegyverek, sisakok, gépalkatrészek – mint színpadi díszletek

„tisztább halál” – a fogalmiság felé fordul

„az erjedés bölcs vegytanába”

gyerekkori alapélmény: szüntelen rothadás, teremtődés

trágyaszag – ambivalens: undor és gyönyörűség

„Sűrű levében a tavalyi szalma / a maró lúgot ronthatatlan állja / vörheny csigolyák közt okker huzallal / épült másolhatatlan statikája”

egy szalmaszál, ami egy kalászt hord a tetején – az ember által nem utánozható

„az ultramarin ég egy ujjnyi csíkja” – /fiatalkorában festőnek készült/

„a kékszívű fehér acetilénláng / váratlanul a horpadt ég felé tör”

„a mozdulat már-már megüli fészkét”

a háború utáni érzés: optimizmus, megváltjuk a világot

mégis ott – megjelenik a kétely

„derül, sötétül, változik a háttér, / kiválik az egyetlen lehetőség”

a fordulat éve – egy rossz determináció következett be

egy csomó véletlenből, esetlegességből kiválik az egyetlen lehető sors

az elszalasztott sorsok az életünkön átsütnek

kialakul az egyetlen sorsunk a sok lehető közül

morális kérdés is – parancs

Makó – a szellemi nagykorúság elérése

szigorúan ellenőrzött asszociatív technikával készült vers

//a vers és az esszé megjelent: Forrás 2001/7-8.//

 

„Személyesség versben és prózában” – Tóth Krisztina

 

mindig megképzik valaki, személyes lírai én

líra – nagyon sok álomanyagot, törmeléket használ

a versnek is van egy köldöke – ebben örvénylik a személyiség

„A havak éve”

minden versnél van valami megnevezhetetlen tudása a szöveg határairól (Schein G.)

csak cím – de már tudta, hogy hosszú, elégikus vers lesz

írás közben úgy érezte, már egy meglévő vers ritmusára íródott

„Utoljára Szabadszállásra mentem, a hadak vége volt” – ebből lett a havak éve

„küllőgyöngy” – a vers köldöke

e köré fűződött, szerveződött a vers

egerek háborúja /mese/ – milyen sajtzászló alatt harcolnak?

jó oldal: trappista /és nem ementáli vagy mackó – egyik se harcos/

rossz oldal: gorgonzola (a mozzarella és a pálpusztai is szóba jöhetett volna, csak egy hajszál választotta el)

 

„A vers születése” – Vörös István

 

a verscsinálás egy fordítás esetében nem kérdéses

ami én vagyok, az énem egy tükörbe nézve – a tükör a szöveg

csak találhatjuk a választ – a válasz születik

a vers nem a szavakban van, hanem mögöttük

én csinálom, de a szellemkép én formálja meg

a vers szü-szü-le-tik (dadogva)

a poétikák ideje lejárt

eljött a költői otthonszülés ideje

állva, ülve, figyelve szülés

az igazi művészet nem rendteremtés a káoszban, hanem a megnevezhetetlen kiemelése a káoszból

a nyelv létrehozása a teremtés újraírása

az irodalom nyelv nélkül akar beszélni valamiről

persze a nyelv eszközeivel

kerülő nyelv alkalmazása – az anyanyelvünk

az olvasás ne legyen szekunder – legyen ez a létezés

a következetlenség az egyik legszebb... /?/

persze a fékezett poétika is poétika

 

 

//már a konferencia alatt megfogalmazódott: ünnep

egy ünnepen veszek részt

mindenki másképp, de ugyanarról beszél – ami átjön, az a szerelmes viszony

gyönyörködnöm kell – persze játékosan

pajkos és cinkos érintettséggel

macskaléptek a kása körül

ami lehet forró, vagy már hűlő, a léptek forróak, mindenesetre

hosszúra nyúlt utazás, éjfél után értünk haza

aznap mégis hajnalban kelés – „ideje van” – s egy kopogtató verskezdet (versmag, verscsíra), nem az álomban, de közvetlen az álom utáni időszakban, ami még relaxált, túlálom-idő

s lassan sorokba rendeződik a versünnep-élmény, ahogy a tizenöt költő mintegy táncot jár a kása körül

ami nem zsákmány, ragadomány – illata is elég a túléléshez//

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.